A festő, aki halála után lett híres
Van Gogh élete során egyetlen festményt adott el biztosan. Ma a képei a világ legdrágább műalkotásai közt vannak. Mi történik, ha a siker késik?
Vincent van Gogh 37 éves volt, amikor meghalt. Nem lett gazdag. Se ünnepelt művész. A festményei nem szerepeltek kiállításokon. Nem álltak sorban a képeiért.
Élete során mindössze egyetlen festményt adott el. A kutatók néhány további eladás lehetőségét is felvetik, de még ha voltak is ilyenek, a lényegen alig változtatnak: Van Gogh a saját korában nem számított sikeres festőnek.
Ha azonban végigolvasod a testvérének, Theónak írt leveleit, egészen más ember rajzolódik ki előtted.
Van Gogh nem volt sértett művész. Legkevésbé volt olyan ember, aki a hírnevet hajszolja. Inkább valaki, aki megszállottan dolgozott. Festett. Újra festett. Kísérletezett. Újra kezdte. Mintha pontosan tudta volna, hogy még nem jutott el oda, ahová szeretne.
Theo pedig ott állt mellette. Nemcsak testvérként. Hanem támogatóként. Barátként. Mecénásként. Ha ő nincs, ma valószínűleg Van Gogh életének jelentős részét sem ismernénk.
LEHET, HOGY ROSSZUL MÉRJÜK A SIKERT?
Ma szinte minden mérhető: Követők. Megtekintések. Lájkok. Eladások. Bevétel. Listák. Rangsorok.
Könnyű azt hinned, hogy ezek mutatják meg egy alkotás értékét.
Van Gogh története azonban kellemetlen kérdést tesz fel. Mi van, ha mégsem? Mi van, ha a siker és az érték nem ugyanabban az időben születik meg?
Lehet, hogy valami ma még szinte senkit sem érdekel. És száz év múlva emberek milliói állnak sorba miatta. A művészettörténet tele van ilyen példákkal. Van Gogh csak a legismertebb közülük.
A siker azt mutatja meg, mit gondolnak rólad ma. Az érték néha csak évtizedekkel később derül ki.
MIÉRT ÉR MA EGY VAN GOGH-FESTMÉNY SOK MILLIÓ DOLLÁRT?
1890-ben Van Gogh a Vörös szőlőskert című festményét adta el 400 frankért - ez volt élete egyetlen biztosan dokumentált eladása. Ma egyetlen Van Gogh-festményért több tízmillió dollárt fizetnek egy aukción; a Dr. Gachet portréja 1990-ben nagyjából 82,5 millió dollárért kelt el, ami akkoriban a valaha fizetett legmagasabb ár volt egy műalkotásért.
Ugyanaz a kéz festette mindkettőt. Ugyanaz az ecsetvonás, ugyanaz a szín, ugyanaz a vászon. Csak a világ nézett rájuk másképp - előbb szinte sehogy, aztán a lehető legfigyelmesebben.
MIÉRT PONT Ő?
Ez talán a legérdekesebb kérdés. Hiszen a 19. század végén rengeteg kiváló festő élt. Miért éppen Van Gogh neve maradt fenn ennyire erősen?
Valószínűleg azért, mert a képei első pillantásra is felismerhetők. Az örvénylő égbolt. A vibráló sárgák. A vastag ecsetvonások. A napraforgók. Az önarcképek. Az arles-i szoba. A ciprusok. A búzamezők. Van Gogh nem egyszerűen azt festette meg, amit látott. Hanem azt, amit érzett.
A posztimpresszionizmus egyik legfontosabb újítójaként a valóság helyett egyre inkább a belső élményt kezdte festeni. Ezért olyan különös a Csillagos éj. Nem azért, mert pontosan ilyen volt az ég. Hanem mert talán pontosan ilyen volt Van Gogh lelke.
És ezt a különbséget ma is azonnal megérzed.
LÁTTA VALAKI VAN GOGH TEHETSÉGÉT MÁR ÉLETÉBEN?
Van egy apró, gyakran elfeledett részlet Van Gogh történetében: nem mindenki nézett el mellette teljesen.
1890 januárjában, néhány hónappal Van Gogh halála előtt, egy fiatal francia kritikus, Albert Aurier hosszú, lelkes cikket írt róla a Mercure de France folyóiratban. Aurier zseninek nevezte, és olyan festőként írta le, aki messze megelőzi a korát. Van Gogh olvasta ezt a cikket. Levelet is írt Aurier-nek, amelyben megköszönte - de közben szabadkozott is, mondván, hogy a dicséret túlzott, és inkább Gauguinnek vagy Monticellinek szólna méltán.
Ez a mozzanat sokat elárul. Nem arról van szó, hogy senki sem látta a tehetségét. Hanem arról, hogy egyetlen lelkes kritika nem elég ahhoz, hogy valaki híres legyen - még akkor sem, ha igaza van.
A hírnév nem egy pillanatban dől el. Hosszú folyamat. És Van Gogh esetében ez a folyamat csak a halála után indult be igazán.
HOGYAN LETT VAN GOGH HÍRES A HALÁLA UTÁN?
Ha azt hiszed, hogy Van Gogh a halála után egyik napról a másikra lett híres, a történetnek csak a legendás változatát ismered.Nem így történt. A legenda felépítéséhez valakinek hosszú éveken át dolgoznia kellett.
Theo azonban néhány hónappal Vincent után meghalt.
Ekkor lépett színre Theo özvegye, Johanna van Gogh-Bonger. Ő rendezte sajtó alá Vincent és Theo leveleit. Ő szervezte az első kiállításokat. Ő kölcsönözte a festményeket. Ő győzködte a múzeumokat. Ő hitt benne akkor is, amikor a világ még alig figyelt rá.
Ha Johanna feladja... könnyen lehet, hogy ma egészen más neveket tanulnál a művészettörténetből.
1905-ben Johanna megszervezte minden idők egyik legnagyobb Van Gogh-kiállítását az amszterdami Stedelijk Múzeumban, ahol több száz festmény és rajz került egyszerre a közönség elé - ekkora anyagot korábban soha senki nem látott egyben. Emellett éveken át dolgozott azon, hogy Vincent és Theo leveleit angolra fordítsa, hogy a történet a holland nyelvterületen túl is eljusson valakihez. Nem volt sem műkritikus, sem múzeumigazgató - mégis ő rakta le azt az alapot, amire ma a Van Gogh Múzeum egész gyűjteménye épül.
Néha nem elég egy zseniális alkotó. Kell valaki, aki megőrzi a történetét is.
MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN VAN GOGH FÜLÉVEL?
Valószínűleg nincs még egy művész, akinek a füléről annyit beszéltek volna, mint Van Goghéról.
A történetet valószínűleg te is ismered. Legalábbis azt hiszed róla, hogy ismered. Valójában ma sem tudjuk teljes bizonyossággal, mi történt azon az estén Arles-ban. Van Gogh maga vágta le a füle egy részét? Vagy Paul Gauguin kardja sebesítette meg egy veszekedés során?
A történészek ma is vitatkoznak róla. Talán soha nem is fogjuk biztosan megtudni az igazságot. És furcsa módon ez semmit sem változtat a festményein.
PRÓBÁLD KI!
Ezen a héten próbálj meg valamit más szemmel nézni.
Ne azt kérdezd magadtól: "Sikeres vagyok?" Hanem ezt: "Ha száz év múlva valaki rátalálna arra, amit ma készítek, találna benne valamit, ami még mindig fontos?"
Lehet, hogy erre a kérdésre nincs azonnali válasz. Van Goghot valószínűleg ez sem zavarta volna. Mert ő nem a következő kiállításnak festett. Nem a következő kritikának. És nem is a következő eladásnak. Egyszerűen azért festett... mert nem tudott nem festeni.
FEDEZD FEL VAN GOGH TÖRTÉNETÉT!
Ha ez a cikk közelebb hozott hozzád Van Goghot, a Muse Minutes könyvtárában még mélyebbre áshatsz ezen festmények történetébe. Az alábbi képeket ajánljuk:
Vincent van Gogh - Vörös szőlőskert Arles-ban
Johannes Vermeer - Levelet olvasó lány
Artemisia Gentileschi - Judit lefejezi Holofernészt
És ha érdekel, hogyan ítélt másképp az utókor más félreismert művészekről is, érdemes megnézned Johannes Vermeer vagy Artemisia Gentileschi történetét - mindketten évszázadokra feledésbe merültek, mielőtt újra felfedezték őket.
Még rengeteg festmény története vár rád a Muse Minutes könyvtárában
MIELŐTT BECSUKOD EZT AZ OLDALT...
Legközelebb, amikor valakiről azt hallod, hogy "nem vitte semmire"... jusson eszedbe Van Gogh.
Lehet, hogy igaza van annak, aki ezt mondja. Lehet, hogy nincs. Csak egy dolgot nem tudhat biztosan. Hogy mit gondolnak majd róla száz év múlva. Az idő néha egészen másképp ítél, mint a kortársak.
Van Gogh ezt már nem élhette meg.
Te viszont igen. Ezért talán érdemes óvatosabban bánnod azzal a szóval, hogy siker.
Mert lehet, hogy a legfontosabb dolgok nem azok, amelyek a leghangosabb tapsot kapják. Hanem azok, amelyek a legtovább maradnak velünk.
Források
1. A Vörös szőlőskert eladása (400 frank) és Johanna szerepe Van Gogh Museum
2. A Doktor Gachet portréja 1990-es aukciós rekordja (82,5 millió dollár) The Art Newspaper
3. Albert Aurier kritikája és Van Gogh válaszlevele Hivatalos levelezés
