Artemisia Gentileschi ecsettel állt bosszút

Képzeld el, hogy megfested azt az embert, aki a legtöbb fájdalmat okozta neked - és a saját festményeden ő veszíti el a fejét.

Ez nem metafora. Artemisia Gentileschi szó szerint ezt tette. Judit lefejezi Holofernészt című képén két nő - Judit és szolgálója - teljes testsúllyal szorít le egy férfit, és fűrészelő mozdulattal vágja el a torkát. A vér a lepedőre spriccel. Egyik nő arcán sincs kétség, sem félelem.

Hogy megértsd, honnan jön ez az indulat, ismerned kell, mi történt Gentileschivel néhány évvel a kép megfestése előtt.

MI TÖRTÉNT ARTEMISIA GENTILESCHIVEL 1611-BEN?

Artemisia tizenhét éves volt, amikor apja, a szintén festő Orazio Gentileschi egy Agostino Tassi nevű kollégáját bízta meg azzal, hogy perspektívára tanítsa a lányát. A bizalom azonban tragikus következményekkel járt: Tassi 1611-ben megerőszakolta Artemisiát.

Orazio egy évvel később bíróságra vitte az ügyet. A per hét hónapig húzódott, és a kor szokása szerint Gentileschi kényszerítették, hogy hüvelykujjcsavarok segítségével "bizonyítsa" vallomása igazságát - miközben végig azt kellett ismételgetnie, amit elmondott, hogy a bírák lássák, kínzás közben sem mond mást.

Tassit végül bűnösnek találták, de a rá kiszabott büntetést - száműzetést Rómából - sosem hajtották végre. Artemisia hírneve ezzel szemben megsérült: a nyilvános per miatt egész Rómában ismertté vált a története, ami akkoriban komoly társadalmi stigmát jelentett egy fiatal nőnek.

A per lezárása után néhány héttel Orazio sietve férjhez adta lányát egy firenzei festőhöz, Pierantonio Stiattesihez - részben azért, hogy lezárja a botrányt, részben hogy Artemisiának új életet biztosítson egy olyan városban, ahol senki nem ismerte a történetét.

A per jegyzőkönyvei fennmaradtak, és a mai napig megrázó olvasmányok: Artemisiát nemcsak a hüvelykujjcsavarokkal kínozták, hanem egy bába is megvizsgálta, hogy alátámassza vagy cáfolja a vallomását - miközben Tassi tanúi sorra megpróbálták befeketíteni a hírnevét, azt állítva, hogy már a per előtt is könnyű erkölcsű volt.

MIÉRT MÁS GENTILESCHI JUDITJA, MINT A FÉRFI FESTŐKÉ?

A Judit lefejezi Holofernészt című jelenet - amikor egy zsidó özvegy megmenti népét azzal, hogy elcsábítja, majd lefejezi az ostromló asszír hadvezért - kedvelt téma volt a barokk festészetben. Caravaggio, akinek stílusát Gentileschi is jól ismerte, 1599 körül szintén megfestette.

Caravaggio Juditja karnyújtásnyira áll Holofernésztől, arcán inkább undor, mint erőfeszítés - mintha a teste is távolodni akarna a tetttől. Gentileschi képén nincs ilyen távolság. Judit és szolgálója teljes súlyukkal Holofernészre dőlnek, karjuk izmos, tekintetük koncentrált - két nő, akik együtt, fizikai erőfeszítéssel végzik el, amit el kell végezni.

Sok művészettörténész szerint nem véletlen, hogy éppen Gentileschi festette meg ilyen nyersen ezt a jelenetet - és hogy Holofernész arcvonásaiban némelyek Agostino Tassi vonásait vélik felfedezni. Gentileschi később még legalább egy változatot festett ugyanebből a témából, egyre magabiztosabb kompozícióval. Ezen a változaton még tovább élezte a jelenetet: Judit ruhaujja felgyűrve, könyöke kifeszül, a vér pedig nem csak csordogál, hanem ívben spriccel a lepedőre - mintha a festő tudatosan azt akarta volna, hogy a néző fizikailag is érezze az erőfeszítést, amivel Holofernész elveszti az életét.

A kép nem gyógyír volt. De bizonyíték arra, hogy ecsettel is lehet erőt mutatni ott, ahol a bíróság cserbenhagyott.

HOGYAN LETT GENTILESCHI A KOR EGYIK LEGKERESETTEBB FESTŐJE?

Firenzébe költözve Artemisia nem csupán új életet kezdett - karriert épített. 1616 júliusában elsőként vették fel nőként Firenze Accademia delle Arti del Disegno nevű művészeti szervezetbe. A tagság nem formalitás volt: önálló jogi és pénzügyi státuszt biztosított neki, festékanyagot vásárolhatott férje engedélye nélkül, egyedül utazhatott, és saját néven szignózhatta a képeit - mindez a 17. században szinte elképzelhetetlen szabadság volt egy nő számára.

Ügyfelei között voltak a Medici család és az angol királyi udvar is - I. Károly angol király megrendelésére is dolgozott. Miközben a legtöbb korabeli női festő portrékra és csendéletekre szorítkozott, Gentileschi hatalmas, drámai bibliai és mitológiai jeleneteket festett - olyan témákat, amiket akkoriban kizárólag férfi festők sajátjának tartottak.

A neve a 18-19. században szinte teljesen feledésbe merült. Csak a 20. század második felében, a feminista művészettörténészek - köztük Mary Garrard és Linda Nochlin - kutatásainak köszönhetően fedezték fel újra, és helyezték végre őt is a barokk festészet legnagyobbjai közé, Caravaggio és Artemisia apja, Orazio mellé.

A londoni National Gallery 2020 őszén rendezte meg minden idők első nagyszabású, kizárólag egy női festőnek szentelt kiállítását. Közel harmincöt Gentileschi-festményt gyűjtöttek össze a világ múzeumaiból és magángyűjteményeiből, köztük néhány csak néhány éve, 2017 után újra felfedezett művet is.

PRÓBÁLD KI!

Nézd meg egymás mellett Caravaggio és Artemisia Judit-képét - mindkettő megtalálható a Muse Minutes könyvtárában.

Mit veszel észre a testtartásokban? Ki áll közel, ki áll távol? Kinek a tekintetében van kétség, és kiében nincs?

Ez a kis gyakorlat többet elárul arról, hogyan fest másképp egy nő és egy férfi ugyanazt a jelenetet, mint bármilyen elméleti magyarázat - és arról is, mennyire sokat számít, ki áll az ecset mögött.

FEDEZD FEL A MŰVÉSZET TOVÁBBI ERŐS NŐALAKJAIT!

Ha ez a cikk közelebb hozta hozzád Gentileschi történetét, a Muse Minutes könyvtárában ezekkel folytathatod:

●      Caravaggio - Judit lefejezi Holofernészt

●      Artemisia Gentileschi - Önarckép mint a festészet allegóriája

●      Artemisia Gentileschi - Eszter Ahasvérus előtt

Csatlakozz a Muse Minutes-hez, ha szeretnéd tudni, mi van még a vászon mögött!

MIELŐTT BECSUKOD EZT AZ OLDALT...

Artemisia Gentileschi a pere után nem tűnt el, és nem is engedte, hogy a történet meghatározza, ki ő. Inkább megfestette - újra és újra, egyre magabiztosabban.

Ma a művészettörténet egyik legfontosabb barokk festőjeként tartják számon - nem azért, mert túlélte, ami vele történt, hanem mert az élményéből olyan képeket festett, amikre több mint négyszáz év múltán is felnézünk.

Legközelebb, amikor egy festményen erőt vagy dühöt látsz, kérdezd meg: vajon a festő mit élt túl, mire ezt megfestette?

Források

1. Artemisia Gentileschi 1612-es perének és Agostino Tassi elleni vádjának háttere Khan Academy

2. Artemisia Gentileschi életútja a per után Britannica

3. Artemisia Gentileschi felvétele a Firenzei Accademia delle Arti del Disegnóba és utókori újrafelfedezése Open Culture

4. A londoni National Gallery 2020-as Artemisia-kiállítása The Art Newspaper