·5 perc olvasás
A Vermeer, amely sosem létezett
Han van Meegeren saját festésű „Vermeert” adott el Hermann Göringnek. Lebukásakor csak úgy menthette meg az életét, ha bebizonyította: hamisító.
Képzeld el, hogy hazaárulással vádolnak, a büntetés halál - és az egyetlen módod arra, hogy megmentsd az életed, az, hogy bebizonyítod: bűnöző vagy. Csak egy másfajta bűnöző, mint amivel vádolnak.
Pontosan ez történt Han van Meegerennel 1945-ben. A holland festő évekig sikeresen adta ki magát Johannes Vermeer elveszettnek hitt műveinek felfedezőjeként - és az egyik "Vermeerjét" magának Hermann Göringnek, a Luftwaffe főparancsnokának adta el.
A történet vége nem az, amire számítanál.
KI VOLT HAN VAN MEEGEREN, ÉS MIÉRT KEZDETT HAMISÍTANI?
Van Meegeren tehetséges, de a korszak ízlése szerint hagyományosnak számító festő volt - a kritikusok középszerűnek tartották a saját stílusában készült munkáit, és ez mélyen bántotta. Ahelyett, hogy elfogadta volna a véleményüket, elhatározta, hogy bebizonyítja: a szakértők valójában nem tudják megkülönböztetni a zsenit a hamisítványtól.
Évekig kísérletezett a 17. századi olajfestés technikáival - régi vásznakat használt, saját maga kevert pigmenteket, és olyan keménygyantát adott a festékhez, ami a kép felszínét mesterségesen megrepesztette, mint egy háromszáz éves festményét.
1937-ben bemutatta Krisztus Emmausban című képét Abraham Bredius-nak, a kor legelismertebb Vermeer-szakértőjének. Bredius egy addig ismeretlen, korai Vermeer-remekműnek nyilvánította a képet. A holland Boijmans Múzeum hatalmas összegért megvásárolta.
A siker felbátorította: a következő hat évben további hat hamis "Vermeert" és két hamis Pieter de Hoochot festett és adott el múzeumoknak és magángyűjtőknek. A háború alatt szerzett vagyonából állítólag ötvenhét ingatlant vásárolt, és mértéktelenül költött borra, nőkre és kábítószerre - élete a botrány kirobbanásáig szinte észrevétlen maradt.
MIÉRT KELLETT BEBIZONYÍTANIA A BÍRÓSÁGON, HOGY Ő MAGA HAMISÍTÓ?
A siker felbátorította. Van Meegeren további "Vermeereket" festett és adott el - egészen 1942-ig, amikor egyik hamis képét, a Krisztus és a házasságtörő asszonyt, kétszáz, nácik által Hollandiából elrabolt festményért cserébe eladta Hermann Göringnek.
A háború után a szövetségesek Göring gyűjteményében megtalálták a képet, és a nyomozás Van Meegerenhez vezetett. 1945 májusában letartóztatták - a vád hazaárulás és a nemzeti kulturális örökség náciknak való eladása volt, ami akkoriban halálbüntetéssel járt. Göring egyedül ezért a képért egymillió-hatszázötvenezer holland forintnak megfelelő összeget fizetett - a hollandok szemében ez a vagyon szinte megbocsáthatatlan árulásnak számított.
Van Meegerennek egyetlen esélye maradt: be kellett bizonyítania, hogy a Göringnek eladott kép nem igazi Vermeer, hanem az ő saját hamisítványa. A bíróság nem hitt neki egyszerű szóbeli vallomásra - ezért Van Meegeren vállalta, hogy újságírók és bíróság által kijelölt tanúk előtt, élőben fest meg egy újabb "Vermeert".
Hat héten át, saját bevallása szerint állandó alkohol- és morfiumhatás alatt - mert szerinte csak így tudott dolgozni -, megfestette a Jézus a templomban a tanítók között című képet. A bemutató meggyőzte a bíróságot: Van Meegerent végül csak hamisításért és csalásért ítélték el, egy év börtönre. Mielőtt letöltötte volna a büntetését, szívrohamban meghalt.
HOGYAN BIZONYÍTOTTÁK BE VÉGLEGESEN, HOGY VAN MEEGEREN HAMISÍTOTT?
Van Meegeren beismerő vallomása önmagában sokakat nem győzött meg - néhányan úgy gondolták, inkább vállalta a hamisítás vádját, mint a hazaárulásét. A végső bizonyítékot Paul Coremans belga vegyész szolgáltatta, aki röntgenvizsgálattal és kémiai elemzéssel is megvizsgálta a festményeket.
Coremans azt találta, hogy Van Meegeren festékében fenol-formaldehid gyanta - a ma Bakelitként ismert korai műanyag alapanyaga - nyomai voltak, amit keményítőként használt, hogy a felület az évszázadok alatt keletkező repedésmintázatot utánozza. Emellett a kék pigmentben kobaltkék nyomokat is találtak - ez a szintetikus szín csak a 19. században jelent meg, Vermeer korában még nem is létezett.
A repedésminta vizsgálata azt is megmutatta, hogy az alapozóréteg és a festékréteg repedései nem illeszkednek egymáshoz - ami lehetetlen lenne egy valóban háromszáz éves festményen. A tudomány végül pontosan azt bizonyította, amit Van Meegerennek szóban kellett bizonygatnia: a kép nem lehetett Vermeer munkája.
Van Meegeren egyetlen igazi remekműve nem egy festmény volt. Hanem az, hogy évtizedekig el tudta hitetni a világgal, hogy valaki más zsenije.
PRÓBÁLD KI!
Nézd meg egymás mellett Van Meegeren Krisztus Emmausban és egy valódi Vermeer-festmény, például a Levelet olvasó lány című képét a Muse Minutes könyvtárában.
Első pillantásra fel tudnád ismerni, melyik az igazi? A fényhasználat, az arcok, a színek - mi az, ami Vermeert Vermeerré teszi, és amit végül egy hamisító sem tudott tökéletesen lemásolni? Bredius és a kor számos szakértője sem vette észre a különbséget - pedig ők egész életüket Vermeer tanulmányozásának szentelték.
A művészettörténészek is csak utólag, a repedésmintázat és a pigmentek kémiai vizsgálata alapján tudták biztosan megkülönböztetni a kettőt.
FEDEZD FEL A MŰVÉSZET TOVÁBBI REJTÉLYEIT!
Ha ez a cikk közelebb hozta hozzád ezt a történetet, a Muse Minutes könyvtárában ezekkel folytathatod:
● Johannes Vermeer - Lány gyöngy fülbevalóval
● Johannes Vermeer - A festészet allegóriája
● Leonardo da Vinci - Mona Lisa
Csatlakozz a Muse Minutes-hez, ha szeretnéd tudni, mi van még a vászon mögött!
MIELŐTT BECSUKOD EZT AZ OLDALT...
A háború után sokan Van Meegerent náci kollaboránsnak tartották - a per után viszont hirtelen nemzeti hőssé vált: végül is ő volt az, aki átverte a nácik egyik legfontosabb emberét. Egy 1947 októberében készült holland közvélemény-kutatás szerint Van Meegeren az ország második legnépszerűbb embere volt - csak a frissen megválasztott miniszterelnök előzte meg, és megelőzte magát a trónörököst is.
A képei ma is múzeumokban lógnak, immár "hamisítvány" felirattal - és pontosan ez teszi őket különlegessé. Nem azért nézzük őket, mert Vermeerek. Hanem azért, mert egy időre szinte mindenkit meggyőztek arról, hogy azok. Van Meegeren egyetlen szobában, hat hét alatt megfestett utolsó "Vermeerje" ma is a bizonyítéka annak, hogy a tehetség és a csalás sokszor ugyanannak az éremnek a két oldala.
Legközelebb, amikor egy festmény eredetiségéről hallasz vitát, gondolj Van Meegerenre - és arra, hogy néha a legjobb szakértők is tévednek.
Források
1. Han van Meegeren Krisztus Emmausban című hamisítványának története és Abraham Bredius hitelesítése Essential Vermeer
2. Van Meegeren pere és a Jézus a templomban a tanítók között című kép bírósági megfestése History of Information
3. A Krisztus és a házasságtörő asszony című kép eladása Hermann Göringnek Cultured Magazine
4. Van Meegeren hamis Vermeerjeinek száma és a háború alatt felhalmozott vagyona Brewminate
5. Paul Coremans kémiai vizsgálatai és a hamisítás végleges bizonyítékai Chemistry World
6. Az 1947-es holland közvélemény-kutatás Van Meegeren népszerűségéről Priceonomics
