·5 perc olvasás
A festék, ami drágább volt az aranynál
A lazúrkőből őrölt ultramarin kék évszázadokig drágább volt, mint az arany - ezért a festők szinte kizárólag Szűz Mária köpenyének festésére tartogatták.
Képzeld el, hogy egy tubus festék annyiba kerül, mint egy ház. Nem azért, mert híres a márka, hanem mert az alapanyaga ritkább, mint az arany, és egy féltve őrzött bányából, több ezer kilométerről szállítják.
Pontosan ilyen volt az ultramarin kék évszázadokon át - a festészet egyik legdrágább, legféltettebb színe. Olyan drága, hogy a festők gyakran csak egyetlen célra tartogatták: Szűz Mária köpenyének megfestésére.
Ez a történet egy afganisztáni hegyről indul, és Vermeer műtermében ér véget.
HONNAN SZÁRMAZOTT AZ ULTRAMARIN KÉK, ÉS MIÉRT VOLT ILYEN DRÁGA?
Az ultramarin kék alapanyaga a lazúrkő nevű féldrágakő, amit évszázadokon át szinte kizárólag egyetlen helyen, a mai Afganisztán Badakhshan tartományában bányásztak. Innen szállították egészen Európáig. Maga az "ultramarine" szó latin eredetű: azt jelenti, "a tengeren túlról".
A kőből festékké alakítás maga is embert próbáló, hetekig tartó folyamat volt: a lazúrkövet finomra törték, majd viasz, gyanta és olaj keverékébe dagasztották, a masszát lúgos oldatba mártották, és újra és újra gyúrták, amíg a tiszta kék pigmentszemcsék lassan kiváltak a kőben lévő szennyeződésekből.
Európában szinte kizárólag Velence volt az a kikötőváros, ahová a lazúrkő rendszeresen megérkezett - a kereskedelmi útvonalak miatt a velencei festők jutottak hozzá a legkönnyebben a pigmenthez. Nem véletlen, hogy a velencei festészet, Tiziano, Bellini és társaik munkássága híres lett a különösen gazdag, mély kékjeiről - ott egyszerűen olcsóbb és elérhetőbb volt ez a szín, mint bárhol máshol Európában.
A végeredmény grammonként versenyzett az arannyal - egyes becslések szerint a tiszta ultramarin ugyanannyiba, néha még többe is került, mint az azonos súlyú arany. Nem véletlen, hogy a megrendelők gyakran külön tételként, előre kifizették a festőnek az ultramarin árát, mielőtt egyetlen ecsetvonás is a vászonra került volna.
Vermeer szó szerint rabja volt ennek a színnek. A festményein végzett pigmentvizsgálatok szerint nemcsak a ruhák és díszek festésére használta az ultramarint, hanem árnyékokhoz, ablakkeretekhez, falakhoz és bútorokhoz is - gyakran más pigmentekkel keverve, szinte észrevehetetlenül. Ahol a kortársai spórolni próbáltak vele, Vermeer nem volt hajlandó lemondani róla - és ez a szokása egyik oka lehetett annak, hogy családja súlyos adósságba került.
MIÉRT PONT SZŰZ MÁRIA KÖPENYÉRE TARTOTTÁK FENN?
Mivel a festék ára szinte megfizethetetlen volt, a megrendelők - jellemzően egyházi megbízók - úgy döntöttek, hogy csak a legszentebb alakoknak "jár". A középkor végétől kezdve Szűz Mária köpenye lett az ultramarin kék legjellemzőbb helye a festményeken - a szín szó szerint az ő ikonográfiai "márkajelévé" vált.
Simone Martini 1333-as Angyali üdvözlet című képén Mária köpenye mélykék ultramarinnal és arannyal együtt uralja a kompozíciót - a két legdrágább anyag egymás mellett, amivel a megrendelő egyszerre fejezte ki a vallásos tiszteletet és a saját anyagi áldozatvállalását.
Minél nagyobb felületet fedett be egy képen az ultramarin, annál többet költött rá a megrendelő - és annál egyértelműbb üzenetet küldött a nézőknek arról, mennyire fontos volt neki a megfestett jelenet.
A vallásos festményeken túl világi megrendelők is éltek ezzel az eszközzel. Amikor Alfonso d'Este ferrarai herceg 1520 körül megbízta Tizianot a Bacchus és Ariadné megfestésével, a festő szinte az egész eget, a tengert és Ariadné köpenyét ultramarinnal festette meg - nem véletlenül. A herceg ezzel is demonstrálni akarta a vendégei előtt, mennyire gazdag: egyetlen festményen ennyi ultramarin elhelyezése akkoriban egyet jelentett egy kisebb vagyon vászonra festésével.
MIKOR SZŰNT MEG ARANYAT ÉRNI EZ A SZÍN?
1824-ben a francia Société d'Encouragement pour l'Industrie Nationale hatezer frankos díjat tűzött ki annak, aki mesterségesen, legfeljebb háromszáz frank kilónkénti áron elő tudja állítani ugyanazt a kék árnyalatot. 1826-ban egy Jean-Baptiste Guimet nevű francia vegyész titokban kidolgozta az eljárást - kaolint, szódát és ként hevített kemencében -, és 1828-ban be is nyújtotta, elnyerve a díjat.
A szintetikus ultramarin, amit azóta "francia ultramarinnak" is neveznek, gyakorlatilag ugyanazt a kémiai szerkezetet adta, mint a lazúrkőből őrölt eredeti - csak a töredékéért. A festék, amiért egykor vagyonokat fizettek, innentől kezdve bárki számára elérhetővé vált.
A festők nem véletlenül választottak színt. Néha a szín maga volt az üzenet - még mielőtt bárki megnézte volna, mit ábrázol a kép.
PRÓBÁLD KI!
Nézd meg a Muse Minutes könyvtárában Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval és Simone Martini Angyali üdvözlet című képét egymás után.
Vedd észre, mennyire hasonló az a mélykék árnyalat mindkét képen - háromszáz év választja el őket egymástól, mégis ugyanaz a pigment adja a színüket. Ha van rá módod, hasonlítsd össze Tiziano Bacchus és Ariadné című képének egével is - három teljesen különböző téma, három évszázad, mégis egyetlen közös alapanyag köti össze őket.
Gondolj bele: ezt a színt drágábban fizették meg, mint magát a vásznat, amire festették - egy festő számára a kék szín kiválasztása egyszerre volt esztétikai és pénzügyi döntés.
FEDEZD FEL A FESTÉKEK TOVÁBBI TÖRTÉNETEIT!
Ha ez a cikk közelebb hozott hozzád a festészet anyagvilágát, a Muse Minutes könyvtárában ezekkel folytathatod:
Giotto di Bondone - Ognissanti Madonna
Leonardo da Vinci - Sziklás Madonna
Jan van Eyck - Arnolfini házaspár
Csatlakozz a Muse Minutes-hez, ha szeretnéd tudni, mi van még a vászon mögött!
MIELŐTT BECSUKOD EZT AZ OLDALT...
Ma egy tubus szintetikus ultramarin pár ezer forintba kerül bármelyik művészellátó boltban - ugyanaz a kék, aminek egyetlen grammjáért egykor aranyat adtak.
De a régi mesterek képein látható, kézzel őrölt ultramarin a mai napig emlékeztet valamire: volt idő, amikor egy szín ára önmagában elárulta, mennyire szent, mennyire fontos volt egy festmény témája.
Legközelebb, amikor egy festményen mély, telített kéket látsz, gondolj bele: lehet, hogy pont ott nézel valamit, amiért egykor aranyat fizettek.
Források
1. Az ultramarin kék eredete, bányászata és feldolgozása The Collector
2. Az ultramarin ára az aranyhoz képest és felhasználása Szűz Mária ábrázolásain Hyperallergic
3. Vermeer ultramarin-használata és családja eladósodása Jackson's Art Blog
4. Tiziano Bacchus és Ariadné című képének ultramarin-használata és az Este-udvar megbízása National Gallery, London
