A repülés

Correggio képén még láttuk Ganümédész arcát. Láttuk azt is, kit hagy maga mögött. Damiano Mazzánál viszont hátat fordít nekünk. A fiú arca eltűnik. És ezzel a történet nézőpontja teljesen megváltozik.
Egyszer csak ugyanazt kezdjük nézni, amit ő.
A sas szárnyai szinte kitöltik az eget. A rózsaszín drapéria vadul csapódik a levegőben, a szél szinte önálló szereplőként viselkedik. Minden vonal ugyanabba az irányba húz: felfelé.
Nincs hová nézni, csak az ég felé. A föld lassan eltűnik a történetből.…