A búcsú, amit nem lehet kimondani

Van egy pillanat, amikor valakit még meg lehetne állítani. Talán csak egyetlen szó hiányzik hozzá.
Tiziano ezt a pillanatot festette meg.
Adonisz már indul. Az egyik lába előrelép, a teste az erdő felé fordul, a vadászkutyák türelmetlenül várják a jelet. Minden részlet azt sugallja, hogy indulni kell.
Vénusz azonban még nem engedi el. Átkarolja Adoniszt, szinte ránehezedik, mintha a saját testével próbálná megállítani. Nem erővel. Hanem kétségbeeséssel.
A velencei mester különösen szerette a mit…