A test, ami szebb lett a valóságnál

Jean Auguste Dominique Ingres festményén egy nő háttal ül előttünk. A válla fölött visszafordítja a fejét, a karja lazán pihen a lábán. A bőre szinte porcelánnak tűnik, a mozdulata nyugodt, minden vonal elegáns.
Aztán egyszer csak feltűnik, hogy valami nem stimmel. A háta anatómiailag lehetetlenül hosszúnak hat, mintha a test arányait tudatosan megnyújtotta volna. A dereka lehetetlenül karcsú, a teste úgy hajlik, ahogyan az emberi anatómia egyszerűen nem engedi.
És ez nem tévedés. Ingres kiváló…