Az akt, amely túl valós volt

Vannak festmények, amelyeket nem azért rejtettek el, mert rosszak voltak. Hanem mert túl őszinték voltak. Ez a sorozat olyan képekről szól, amelyekből a saját koruk többet látott, mint amit szabad lett volna.
Egy nő fekszik előttünk. A karjai a feje mögött pihennek, a tekintete egyenesen ránk szegeződik. Első pillantásra ez csak egy akt. A művészettörténet tele van ruhátlan nőalakokkal.
Francisco de Goya azonban nem mitológiai istennőt, hanem egy kortárs nőalakot festett meg. És éppen ez váltott…