A kéz, amely életet ad

Michelangelo freskóján, a Sixtus-kápolna mennyezetén egy férfi fekszik a földön. Előtte egy másik alak lebeg. Mindketten kinyújtják a karjukat. Az ujjaik majdnem összeérnek. De csak majdnem.
Ez a néhány centiméter teszi ennyire feszültté a pillanatot.
Michelangelo nem azt a pillanatot festette meg, amikor az élet megszületik. Hanem azt, amelyik közvetlenül előtte van. A várakozást. A feszültséget. Azt a másodpercet, amikor még bármi megtörténhet.
Pedig eredetileg nem is festőnek tartotta magát.…