A szépség veszélyes allegóriája

Bronzino festményén egy mitológiai jelenetet látunk. Vénusz, a szerelem istennője ül a kép közepén, mellette a fia, Ámor. A színek finomak, a testek tökéletesek, minden gondosan kidolgozott.
Aztán elkezdenek feltűnni az ellentmondások.
Ámor nem egyszerűen átöleli Vénuszt. Megcsókolja. A mozdulat zavarba ejtően intim. Vénusz pedig nem tiltakozik. Csak mosolyog.
A háttérben közben nyugtalanító alakok gyűlnek össze. Egy szárnyas öregember félrehúzza a függönyt. Ő az Idő. Úgy tűnik, valamit felfed e…