A világ

A legtöbb festő azt szeretné, hogy a szemünk azonnal a főszereplőre essen.
Joseph Anton Koch ennek az ellenkezőjét csinálja.
Először a hegyeket vesszük észre. Aztán a folyókat. A távoli völgyeket. A halvány romokat a horizonton. A táj olyan hatalmas, hogy a tekintet hosszú másodpercekig bolyong benne.
És csak ezután találjuk meg Ganümédészt. Ha egyáltalán megtaláljuk.
A fiú és a sas apró folttá zsugorodnak az ég közepén. Alig nagyobbak egy madárnál. Pedig ugyanazt a mítoszi pillanatot látjuk, am…